Tetszett? Akkor add hírül
minden ismerősödnek!
Az ember mindig többet várna. Bár nem kell messzire mennem, hogy esztelen barmokkal találkozzak, nap, mint nap szembesülök vele, hogy mennyire is elbutultak egyesek. Milyen kár, hogy ilyen egysejtűek bekerültek vezető pozícióba is. De ez meg annak a felelőssége, aki odajuttatta őket...
Érdekes dolog ez az új dohányzásellenes törvény. Igazi ki holokauszt a cigizők ellen. Hmm... vajon ezt a szót azért még használhatom, attól, hogy szegény nagyorrúak szerepelnek mellette a mondatban? Nos, rendkívül jó kezdeményezés(nek tűnik), de valójában egy qrva nagy marhaság az egész.
Én teljesen objektív személy vagyok, mivel én akár életem végéig is kibírom, hogy nem gyújtok rá, ha már eddig kibírtam. De nem értek egyet ezzel az eléggé szadista ötlettel. Elsősorban mert kivitelezhetetlen, és csak még egy dolog, amit "remekül" kitalálnak soksok pénzért, de alkalmazni bizony képtelenség. Mondjuk még csakcsak érthető, hogy tömegközlekedési eszközön, iskolákban, stb. ne gyújtsanak rá. De az már fura nekem, hogy megállókban se. Tegyük hozzá, hogy olyanok döntenek erről, akik amúgy sosem álldogálnak reggelente megállókban, mert a seggük kocsival van szállítva. Hmm...biztos vigyázni akarnak ránk, és így fejezik ki.
Nos jó, Átlag József kirongyol otthonról, és siet a buszhoz/trolihoz/metróhoz. Útközben gyorsan rágyújt, hogy fedezze a hosszú út alatti elvonási tüneteit majd. Ha szerencséje van egy cigi belefér a megállóig. Node, ha azt is bevezetik, hogy közterületen nem lehet rágyújtani, bizony bajban lesz. Mondjuk érdekesen lehet tekinteni a közterületet is. Hivatalosan a közterület: "Minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterületet jelent, amelyet – rendeltetésének megfelelően – bárki használhat (tehátközhasználatú) és amely ekként van bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba." (wikipedia). Magyarul, ami nem magántulajdon. Node például, egy grundos ház terasza, vagy udvara mi? Már nem magántulajdon, tehát akkor az önkormányzaté. Tilos lenne akkor a saját ajtódtól egy lépésnyire rágyújtani?
Vagy példának okáért ha kimegyünk a büdös nagy pusztába szántani a a fődre ott se lehetne, ha csak béreljük teszem azt a földet? Hmm...érdekes. Na meg a másik, térjünk vissza főhősünkhöz, aki nem bírta tovább, rágyújtott a megállóban. Odalép a közteres, és mit tesz? Közli vele, hogy ezt nem lehet itt. Főhősünk közli, hogy tudja, és még egyet szív a cigin. Közteres barátunk bírságolni készül, mire főhősünk elpöcköli a cigit, és közli, hogy ő nem is dohányzik. Ki a f*szt fognak akkor emiatt megbüntetni??? Messziről lelövik kábítólövedékkel, hogy ne mehessen odébb, míg kiérkeznek a SWAT-osok, és aláirattattják félig bénult kezével a büntetőcédulát?
A slusszpoén meg, hogy valami pihentagyú szerint, ha 18 évnél fiatalabb ül a kocsiban, se lehessen rágyújtani a SAJÁT kocsidban. Pedig az magánterület, nem? A másik meg, mi van, ha a fiatalkorú is cigizik? Akkor nem passzív dohányos. És végszóként egy költői kérdés: Ha az bölcsik/ovik/sulik utcák/főutak mellett vannak, valamint a forgalmi dugóban reggelente fél órát is állhat az ember kocsival, akkor vajon a vegyi anyagokkal teli szmog a károsabb, amit nap, mint nap szív, vagy az az amúgy is higított füst, amit elszáradt növényekből szipkáz be olykor?
Jó, mi? Repes a szívem, hogy ilyen felelősségtudatos és intelligens vezetőink vannak.
A Mágus napi életbölcsessége: "Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta." (Stendhal)
A betondzsungelnek kemény törvényei vannak. Bizony embert próbáló feladat ez, főleg a BKV berkein belül. Aki nem elég életrevaló az könnyen a kényelmesebb ülőhelyért való küzdelemben. Most inkább hagyjuk a karajokkal játszott örök macska-egér hajszát. Van egyéb veszedelmes állat is, mégpedig a hiénák.
A BKV-s hiénák különös ismertetőjegye hogy vagy már idős korú vagy magukat annak feltüntető lények, akik egyéb területeken való portyázásukkor inkább a csöndes rejtőzést választják. Előfordulásuk hétvégén és hétköznap piacidőben gyakoribb. Csoportjuk létszáma általában 2-4 egyedszám között mozog, mivel szeretik az egymás közötti folyamatos kommunikációt, valamint így nagyobb eséllyel szállhatnak szembe a fészkelőhelyeiket fenyegető huligánhordákkal.
Vadásztechnikájuk alapeleme, hogy éles érzékeikkel észreveszik a nekik megfelelő járművet, céltudatosan csapatban mozogva megközelítik azt, majd fölszállva alkalmazni kezdik a megszokott vadásztechnikát: magukat esendőnek és betegnek tettetik. A többi állat már jól ismeri ezt, és amint felbukkan a hiénafalka azonnal felszabadítanak legalább kétszer annyi helyet, hogy tudjanak miből választani. Ugyanis a faj nőstényei gyakorta nem bírják gyomorral a háttal történő utazást. (A tudósok még vizsgálják ennek a körülményeit.)
A megszokott rend szerint megszerzett helyeken elégedett mosollyal gubbasztanak a hiénák, de természetesen élces megjegyzéseik továbbra is vannak, a többi huligán felé. Az igazi dráma akkor történik, amikor egyik-másik dominánsabb faj nem adja be a derekát, és ellenáll. Olyankor elszabadul a városi terror...
Volt szerencsém látni egy ilyen vadászatot, egyedülálló élményekkel gazdagítva a városi barmok tárházát. A négy egyedből álló falka egy délután megszállt egy villamost, a falka három tagja azonnal lecsapott a maradék helyekre, de az alfahím, aki maga elé engedte a láthatóan épp halálukon lévő nőstényeket hely nélkül maradt. Egy későn reagáló huligán a falka tagjai mellett azonnal menekülni próbált, nem is volt más esélye, hisz, ha közelebb áll hozzá a hiéna, az már közösülésnek számít. Esélye sem volt...
Ám a hiéna meglepő módon nem engedte, hogy a szerencsétlen meneküljön, hanem sarokba szorítva tartotta. De közben éles érzékeivel felmérte a környezetét. A feszült helyzettel tisztában voltam, de mivel nem látszott valódinak a szenvedése, és kutakodó tekintete, így figyelmen kívül hagytam a jeleket. Felhangzott a hiéna morgás, az illetlenségről. Szinte még el sem hagyta az ülést a hátsóm, amikor az alfahím már félelmetes fürgeségről téve tanúbizonyságot ott is termett, azonnal lefoglalva magának a helyet. Több székre a falkatagoktól, de megszerezte a kiszemelt ülést. Aznap is büszkén tért vissza az odújába...
De most komolyan, ennek mi a franc értelme volt??
A másik egy borzasztó tény, amit sikerült lencsevégre kapni. Az ártatlan keményre fagyott csirke nem tudott ellenállni, kénytelen volt tűrni, hogy kalapáccsal és egy késsel kettécsapják. Az ismeretlen elkövető második képen látható elégedett mosolya már annak szólt, hogy sejtette, győzedelmeskedik áldozata felett.
A Mágus napi életbölcsessége: "A szerelem a szenvedések kimeríthetetlen forrása." (Francois Lelrod)
Ha már közrejátszott az ismerettségünkben a blogírás, valahogy nem nagyon meglepő, ha felmerül a gondolat, hogy az objektív véleménynyilvánítást össze is köthetnénk egyfajta szócsatává. Leginkább a saját szórakoztatásunkra.
Ennek a (zabi)gyereke lett a Kettőslátás blog, amiben (ki hitte volna) két szemszögből lesznek megvilágítva a különböző témák. Élet, világ, misztikum, mikor mi. Tovább nagyon nem ragoznám, aki kíváncsi meglesheti.
A Mágus napi életbölcsessége: "Az élet olyan, mint egy pénzérme, lehet az egyik vagy a másik felét nézni."
Elkárhoztam... Sosem hittem volna, de nem volt más választásom, ezeket a lapokat már odafent keverték. És még mondja valaki, hogy nem teljesülnek a kívánságok! Egy kis zenei aláfestés közben (akiért kitettem úgyis érti):
Tudom, hogy kristálygömböt követeltem, bár már akkor sejtettem, hogy ez lesz a vége. Most nem akarom tudni mi lesz hónapokkal, évekkel később, elég nekem a jelen is. Vén, zsémbes mágusotok komoly ellenféllel került szembe, és nem biztos benne, hogy nem esik el a csatározásokban. Bár, legalább egy bájos boszorkány kezeitől hal meg, ami végül is nem is olyan rossz halálnem. Hehe.
Azt hittem komolyabban kell majd leporolni a rég nem használt érzelmeket, de meglepő módon minden ment magától, olyan lehet ez akkor, mint a biciklizés. No meg egy boszorkánynak még az én aszott kis ketyegőmre is van hatása, nem is kevéssé. Nem hiába vonzanak a veszedelmes nők, nagy kockázat, nagy nyereséggel jár.
Hmm... na jó, erről majd születik egy történet úgyis. Addig felhozok egyéb állatfajtákat is természetrajzi rovatunkban. Ezek pedig azok a hímek, akik szétmentek a párjukkal. Érdekes fajta ez, mivel csak ilyenkor aktívak, szidnak mindent esztelenül, meg csapkodják a kocsmában az asztalt a söröskorsóval, hogy majd "ők megmutatják annak a...". Aztán meg semmi sem lesz belőle....
Pedig veszíteni tudni kell. Illetve nemesi eleganciával fogadni a tényt. Bosszút állni még mindig lehet, persze, de van önbecsülés is a világon.
A Mágus napi életbölcsessége: "Szerelem az, ha ébredned is jó azzal, akivel alszol." (ismeretlen)
Hmmm...
Sőt! Hmmm...hmm...
Azért van, ami még az én fergeteges irrealizmushoz szokott elmémet is felborzolja. Tudok merész dolgokat kitalálni, de az istenek egy-két húzása még számomra is meglepő tud lenni. A legutóbbi meg a 10-es skálán 14,5-es értéket mutatott. Pont most? Pont ő? Pont ennyire megfelelő?
A miért-es kérdésekkel nem is próbálkozom, egyrészt, mert panaszra a legkevésbé sincs okom, másrészt meg, mert úgysem kapnék rájuk választ. Igazam lett a legutóbbi irományban említett izgalmas és sokkoló dologgal kapcsolatban. Igaz, hogy még engem is meglepett, de másokat meg lehet még jobban fog. Hehehe...
Ha hihetünk az előrejelzéseknek, akkor a felek a diplomáciai tárgyalások végeztével komoly előrelépéseket tudnak majd tenni mindkét állam helyzetének javításában, és érdekeik képviselésében. Kiemelendő, hogy kölcsönösen értékelte mindkét fél azon erőforrásokat, amiket a jobb viszony kialakításában igénybe vesz majd. Távlati célként felmerült egy lehetséges perszonálunió lehetősége is.
"Ki kapcsol gyorsabban?" című játékunknak amúgy eddig egy helyes megfejtése érkezett, de a szerkesztőség továbbra is várja a közönség tippjeit. Sorsolás nem lesz, ezen csak mi röhögcsélünk el remekül.
A Mágus napi életbölcsessége: "Aki másba esik bele, magának ás vermet." (A.B.)
Ideje lepókhálózni ezt a helyet is. Az uralkodók sem érnek rá mindig firkálgatni. Főleg a hozzám hasonló irrealista uralkodók nem. Ha nem tombol az irrealizmus, akkor azért, ha meg épp a hátára kap az irreál-vihar, akkor meg azért.
Azért éri meg szélsebesen változni, mert az ember komolyan egy hullámvasúton érzi magát. De olyan fajtán, ami több dimenzióban halad, mert képes egy hurkot több irányban is bevenni, és rejtélyes visszakanyarodásokra is hajlamos. Biztos megvan az ára is ennek a sietős alakulgatásnak, de én még nem vettem észre, hogy mi lenne az. Lehet elsiettem mellette...
De a változásokra visszatérve, nem csak az ember, de a külvilág is képes rá. Sőt, igen gyakran meg is teszi, aztán csak kapkodja az ember a fejét, hogy most miképp is jutott ide. Persze, van amikor nagyon is kellemes a fellépő változás. Még, ha értetlen fejvakargatással is reagálunk rá, mert sehogyan sem illik az eddigi képbe. Ennek ellenére teljesen a képbe illik.
Mint már nem egyszer mondtam, az az igazán jó dolog, amire már csak akkor eszmélsz rá, mikor benne vagy. Fel sem tűnik, hogy kialakult, annyira teljes természetességgel ment. Annak ellenére, hogy számtalan bukkanó lehet egy gördülékenyen induló akármilyen helyzetben - mivel az ember hihetetlen hülye tud lenni -, de legalább a halvány nyugalmat megadja, hogy azon ritka alkalom egyike lesz, amikor nagyobb lesz a nyereség, mint a befektetett energia.
Hmm... na jó, módosítok a fentebb elmondottakon, azért látom én az árat, de így visszatekintve nem tudom veszteségnek felfogni. Azt hiszen, így a legjobb. Abban a helyzetben több volt a befektetett energia, mint a nyereség.
Kristálygömböt nekem újra! Borzasztóan kíváncsi lettem valamire, pár hónap múlva. Tudni akarom, most! Egy uralkodó megteheti ezt is, nem igaz? Ha szimatom nem csal, márpedig a zsémbes vénemberek szimata már igencsak jó, érdekes dolgok történhetnek még itt. Meglepőek... Sőt, egyenesen sokkolóak. (Nem, nem fogom magam nővé operáltatni, és Indonéziába költözni go-go táncosnak.)
A Mágus napi életbölcsessége: "Soha ne hajts gyorsabban, mint amilyen gyorsan az őrangyalod repülni tud!" (graffiti)
Ejj, srácok, olyat találtam az rpg.hu-n, hogy ez azonnal ideillett. Annyira, de annyira frappáns és... és... áh, csak vigyorgok gonoszul magamban, és olvasgatom hogy mennyit hallottam már belőlük. Ez annyira szar... Hehehe.
"Nők férfiaknak
10. Úgy gondolok rád, mint egy testvérre. (mellesleg egyke vagyok)
9. Tudod ez a korkülönbség dolog… (öreg vagy, mint az országút)
8. Nem “úgy” vonzódom hozzád. (sehogy sem vonzódom hozzád)
7. E pillanatban túl bonyolult az életem. (nem szeretném, ha hallanád a telefonbeszélgetéseimet a többi sráccal, akit hülyítek)
6. Van már barátom. (egy kandúr és egy üveg likőr)
5. Nem randizom férfiakkal a munkahelyemről. (a főnököddel dugok az állásodért)
4. Nem veled van baj, hanem velem. (nem velem van baj, hanem veled)
3. Most a karrieremre szeretnék koncentrálni. (inkább dolgozom, minthogy veled legyek)
2. Cölibátusban vagyok. (amíg el nem tűnsz innen)
1. Legyünk csak barátok! (így majd lesz kinek mesélnem a más pasikkal töltött vad éjszakáimról)"
No comment, azt hiszem. Jobb az pár embernek, ha nem fűzök ezekhez semmit sem.
A Mágus napi életbölcsessége: "A PROGRAM az, ami az adatokat hibaüzenetekké konvertálja." (ismeretlen)
Na nesztek firkálmánydömping. Sok a felesleges energiám megint, látszik.
Hát mostanában komolyan elgondolkozom, hogy ennyire sajátos a látásmódom, vagy az emberiségben van valami hiba, mert kezdem magam "meg nem értett művésznek" érezni. Ezt a "művész" még egy idézőjelbe kellett volna tenni, még a végén ezt is félreértik. Ez az egész az itt is megjelent Gyerekjátékok c. szösszenetre adott kommentből pattant ki amit Napvilágon Íróklubbon tettek:
"Nem rossz az ötlet de befejezetlennek érzem az írásodat. Annabell vagy álmodott, vagy tényleg ott voltak a szörnyek, de akkor inkább a fantasyt választottam volna az egyéb helyett.
Van olyan eset amikor már elvarrtad a szálakat és néhány apróságot nem írsz le, hanem az olvasó fantáziájára bízod, de vigyázni kell ezzel az eszközzel, mert ha túlzásba viszed befejezetlenné teszi az írásodat."
A név mindegy, és közel sem kötözködni akarok a véleményével. Ellenben a középiskolás irodalomórák ugrottak be azonnal, amikor is furcsálltam, hogy több tíz vagy száz évvel az alkotó halála után milyen pontosan is elemzik, hogy a műben mi mire utal, stb. Mindezt kopaszodó nagykoponyák, akik csak jobb esetben értik mondjuk Baudelaire ópiummal és absinthe-tal való bensőséges kapcsolatát. Vajon hiteles elemzések lesznek ezek így? Kötve hiszem.
Természetesen minden olvasó egyénileg értékel minden művet, nem lehet megszabni mit is gondoljanak róla. Erre a firkálmányra is a legtöbb reakció az volt, hogy hol a folytatás? Érdekes, én tökéletesen elégnek érzem így is. Miért kellene valamit lezárni? Az egy eleve elrendelt vég, amit kedvenc könyveimben sem szerettem. Lehetett volna másképp is, de megkötötték hogyan legyen. Na jó, novellánál nagyobb művekben szükséges a lezárás, de élvezetesebb, ha hagynak nem egy meg nem magyarázott szálat. Akár az összeset is.
Visszatérve a Gyerekjátékokra, az egész írás megszületésének egyetlen oka volt. Megmutatni, hogy az amúgy ártalmatlan dolgok is lehetnek veszélyesek, és hogy a gyerekek nem mindig hantáznak, ha szörnyeket látnak a szekrényben. Ennyi. Semmi több. Ez tökéletesen benne is van, így ezen kívül minden más már csak szószaporítás lett volna. Részletkérdés, hogy Annabelle álmodott-e, vagy léteztek-e azok a szörnyek, de az is hogy miért nem segített neki az apja.
Legalábbis szerintem nem hangsúlyosak. De győzzetek meg, ha nincs igazam. Példaképemnek is volt hasonlója. Kiskorában írt egy mesét, amibe kijavította az anyja, hogy nem írunk olyat, hogy "zöld, nagy sárkány", hanem az "nagy, zöld sárkány". Tolkien nyelvészként sem értette élete végéig, hogy miért nem az eredeti volt a jó. Na ez pont ilyen...
A Mágus napi életbölcsessége: "Nemcsak azért vagyunk felelősek, amit csinálunk, de azért is, amit nem." (Jean Moliere)
Kénytelen voltam az előzőt egy nappal korábbra tenni, mert amit találtam, az fontosabb ma. Nem mintha számítana melyik nap, de akkor is. Az élet valóban ellát a megfelelő támogatással.
Nemrég kaptam Hayna kolleginától egy könyvet. Egészen jó kategóriába volt sorolva, így csak hetekig felejtettem el, hogy nekem megvan. Erre ma beleolvasok és pislogtam, mint hal a szatyorban. Baromi hasznos kis könyv Keith Ellis Csodalámpa című irománya. (Igen a bejegyzés címében szándékos az elírás.) Ha én írom biztos odamondósabb de még ez is adott pár kesztyűs pofont. Tetszik ahogy finoman sugallja, hogy maradhatsz az a kupac szar, ami eddig voltál, de ha összeszeded a seggeden a ráncot, akkor lehet belőled bármi.
Egyik meglepő tény, hogy igaznak tudom érezni, amit ír. Hasznos is lesz a következő változtatásokhoz. A másik fura hogy megemlít nem egy megoldást, amit már én is alkalmaztam régebben. Ez biztos valami kollektív tudat lehet, vagy ennyire univerzális megoldás.
Azt hiszem letesztelem valakin ezt a könyvet. Ha ez sem fogja rávenni, hogy lépjen és tegyen, akkor menthetetlennek fogom nyilvánítani. Akármilyen nagy csalódás is lesz ez. Azért bosszantó sikertelenség, hogy rongyosra beszélem a számat szerintem nem rossz megoldásokkal, és egy picivel van előrébb az illető. A hiba ilyenkor nem a bölcsben van szerintem...
Na szóval, ideje felforgatni a világot az én ízlésem szerint!
A Mágus napi életbölcsessége: "Az álmok tényleg valóra válnak, ha valóra váltod őket." (Keith Ellis)
Itt is brutálisan régen jártam. Ilyen hónap ez a december. Nem elfoglaltság szempontjából, csak úgy. És baromira téma sem volt, amiért virtuális tollat kellett volna ragadnom. Mármint, ami publikus természetesen.
Igaz, jókat kuncogtam a médiatörvény bevezetésén, ami ellen olyan hevesen tiltakoztak a facebook-lakók az üres profilképekkel. Nem gondolhatta senki sem komolyan hogy ez bármit is változtat majd a végkifejleten. Vélhetően volt olyan drága honatya, aki még csak nem is tudott erről a hősies mozgalomról. De hát szabad ország, minden ellen lehet tiltakozni.
Érdekes lények vannak azért ezen a facebookon. Kiteszek egy vérlázítóan jó kiírást arról, hogy bármire őszintén válaszolok szilveszterig. Másfél nap alatt egy komoly kérdést tettek fel. Meg jóbarát morgott miért nem látta hamarabb, talán ő lett volna a második. Volt, aki kedvelte csak, vagy poénos kérdést tett fel. Hmm...most vagy nem vették komolyan ezt vagy nincs kérdésük és megelégszenek azzal, amiket mondok nekik. Hát, így jártak, mert ebben az évezredben már nem lesz ilyen újra.
Mindig is kedveltem magamban azt a tulajdonságot, hogy képes vagyok hirtelen egészen más szemmel nézni valakire,és megbotránkozni olyan dolgain, amiket addig észre sem vettem. És mivel ilyenkor már nagy eséllyel idegesítenek is ezek, úgyis egy a vége a dolognak. Hát igen folyamatosan változok, változnak a kritériumok is. Az emberek meg jönnek mennek. Hehe.
Ennek a Toronynak is új gúnya kellene már. Ha már minden változik, épüljön hát új Mágustorony is. de könnyű ezt így mondani, és kitalálni meg babrás...
A Mágus napi életbölcsessége: "A tudás - hatalom. Feltéve, ha a dolgot a megfelelő emberről tudod." (J. Mumford)
